Egy ideje felváltotta itthon a jó öreg Pilótát az import Oreo.
Eleinte csak a piacokon lehetett kapni szürke importból, pult alól, lejárt szavidejű külföldi hidegháborús készletekből. 
Ma már mindenhol lehet kapni, azt viszont annyira nem értem, hogy mi olyan jó benne. 
A keksz túl kemény, a töltelék olyan gejl, hogy most, ahogy írom, is folyik a nyálam. Alapvetően értem a koncepciót, de valahogy mégsem áll össze. Ettől függetlenül két pofára zabálom, ha a kezem közé kerül, mintha kötelező lenne. De miért?

Toltam egy kézenfekvő keresést a googlben: "Why are oreos so good?" 
Arra számítottam, hogy jönnek majd mindenféle leírások az ízharmóniáról meg a ropogósságról, a textúrák tökéletes együttállásáról. Hát nem. Vagyis de. Van néhány fizetett tartalom, ami erről szól. 
Aztán van jó néhány tartalom, ami nagyon nem erről szól.
Ugyanis számtalan cikket találhatunk, ami arról szól, hogy az Oreo függőséget okoz. AHA! 
Több cikkben, ami valamilyen tanulmányra hivatkozik, a kokainnal hasonlítják össze. Patkánykísérleteket végeztek, amiben a választ adó agyi területek aktivitását vizsgálják. Az eredmény nem meglepő, ugyanis mindkét anyag a jutalmazási központot stimulálja. Ebből azért kár lenne olyan messzemenő következtetéseket levonni, mint amiket a clickbait gyanús címek sugallnak. Az, hogy egy finom étel az agy azonos területét stimulálja,mint eg drog, nem jelenti azt, hogy fizikai függőséget alakítana ki bárkinél is. Legalább is nem olyan hatékonyan és gyorsan mint egy illegális kábítószer. Ha ez így lenne, az Oreó is ópium listás lenne. Nem? De.
Így hát igazából semmi szenzációs választ nem találtam. Titkon azért számítottam rá egy kicsit.

Egy igazán érdekes dolog viszont mégis kiderült a tanulmányból (https://www.conncoll.edu/news/news-archive/2013/student-faculty-research-suggests-oreos-can-be-compared-to-drugs-of-abuse-in-lab-rats.html):

A patkányok is a tölteléket kezdik el enni először.